Cikksorozatom harmadik részében szó volt a telegrafikus szakaszról, más néven a távirat stílusú beszéd fejlődéséről. Akinek van gyerek az tudja miről beszélek, ha neked még nincs és nem tudom mit takar, akkor itt elolvashatod! Most viszont megtudhatod, hogy milyen frázisokat produkál egy 3-6 éves gyermek. Nézzük meg hogyan is jelennek meg az első igazi mondatszerkezetek!
Szituatív beszéd, avagy a gyermek egocentrikus
Mit is jelent az egocentrikusság? A mi esetünkben azt jelenti, hogy a gyermek csak arról beszél, ami őt foglalkoztatja. Bekövetkezik az a fejlődésbeli változás, hogy meg akarja érteni a világot. Ilyenkor a körülötte lévő dolgokra kérdez rá és folyamatosan arról beszél, ami őt körülveszi.
Beszédtéma lehet például az óvoda, a játékai és hogy mi történt vele. Mindegy, hogy kivel és miről beszél, csak benne legyen az „ÉN”. Ebben a korszakban alakul ki az „én-tudat”, melynek köszönhetően a gyermek felismeri magát a tükörben és nem egy idegen személynek tekinti tükörképét. Ez a folyamat egy hatalmas ugrást jelent a gyermek személyiségfejlődésében és a gondolkodása is eltért már a cselekvéses fázistól. El tud vonatkoztatni a szituációtál és nem kell a kezével a megszokott mozdulatsort végig vinnie ahhoz, hogy következtetéseket tudjon levonni.
A szituatív beszédnél a mondanivalót az adott tevékenységben lévőkhöz szól. Mivel a gyermek még nem teljesen használja a hétköznapi szavakat, így még csak azok értik meg, akik nap mint nap vele vannak.
Mi történik ezek után?
A távirat stílusú beszéd a harmadik életév végére, tipikus esetben, lényegében eltűnik. A toldalékok majdnem teljes mértékben megfigyelhetők. Az időviszonyok (múlt, jelen, jövő) viszont még nehézséget okoznak. De idővel ez is kialakul majd.
A kommunikáció nagy része már verbálisan, szóban történik, így a kommunikáció fejlődését a pragmatikai képesség fejlődése veszi át. A pragmatika felel azért, hogy megértsük az utasításokat és a különböző hangsúllyal mondott kijelentések lényegét.
Megjelenik a kontextusos beszéd is, melyben már minden információ magából a szövegből adódik. A gyermek olyan elbeszéléseket alkot, melyek a kívülálló hallgató számára is, pusztán a szövegösszefüggésből, megérthetőek.
