Mi a gyógypedagógia?

A gyógypedagógia a szeretetről, az őszinte elfogadásról és az odaadásról szól. Aki ezzel a szakmával foglalkozik, az tudja, miről beszélek. Volt alkalmam megismerni a testileg, lelkileg, idegrendszerileg sérült gyermekeket, fiatalokat egyaránt. Több ilyen sorsú osztálytársam volt általános iskolában és gimnáziumban, aminek köszönhetően erre a szakterületre sodort az élet.

A gyógypedagógia azon tudományterületek egyike, ami az érzékszervi, mozgásszervi, értelmi és halmozottan sérült emberek megsegítésével, rehabilitációjával, fejlesztésével foglalkozik.   Különféle területei vannak, amit az egyetemeken külön szakirányként oktatnak. Lehetőség van specializálódni az egyes területekre. Szerteágazó ez a szakma, melyhez elhivatottság, tolerancia, empátia és határtalan türelem szükséges.

Kinek ajánlom?

Mikor választás előtt álltam, tudtam, hogy milyen tárgyak az erősségeim és milyen területen szeretnék továbbtanulni. Vannak olyan területek, amikhez matematikából, fizikából, informatikából kell, hogy jó legyél, ezek a reál szakos tárgyak, és vannak azok a területek, ahol a magyar, biológia, kémia tudásodat kell gyarapítanod. Az előbbi csoportba tartozók a humán szakos tárgyak.

A gyógypedagógia a humán szakok egyikéhez tartozik. Ami annyit jelent, ha jó vagy magyarból és biológiából, akkor nyugodt szívvel ajánlom. De az se keseredjen el, aki nem ápol olyan jó kapcsolatot ezekkel a tárgyakkal, mert szorgalommal mindent el lehet érni.
Ha a gyógypedagógia mellett döntöttél, akkor empatikus, kedves és odaadó személyiségű ember vagy. Ez nagyon dicséretes dolog, tartsd meg a jó szokásod. Ez egy nagyon szép szakma, ha teljes szívből csinálod hivatásoddá is válhat.

Én így döntöttem!

Emlékszem, hogy nagyon hamar tudtam már, hogy mi akarok lenni. Igaz az élet Győrbe sodort törzsgyökeres pesti létemre, de nem bántam meg. Elsőéves egyetemistaként nehéz volt átállni a gimnáziumi követelményekről a felsőoktatási szintre.

Első félévben 12 vizsgával kezdtünk, ami nem volt túl egyszerű. Meg kellett azt tanulni, hogy önállóan készüljünk fel az anyagból.

Az első két évben mély vízben éreztem magam. Legjobban a szakirányos éveimet szerettem. Akkor éreztem úgy, hogy igazán tanulok valami hasznosat.

A négy év alapképzés hosszúnak tűnt még az elején, de így utólag belegondolva nem is volt olyan vészes. Alig várom, hogy újdonságokat tanuljak a mesterképzésen.